Az alábbi a HVG 40. számában megjelent interjú teljes változata.
Sokan a paródiavideóid miatt ismernek és szeretnek, és bár korábban többször is foglalkoztál a mentális egészséggel és a bullying témájával – aminek magad is érintettje voltál félig mongol származásod miatt –, ennyire részletekbe menően még sosem beszéltél a traumáidról a nyilvánosságban, mint ahogy azt a most megjelenő Viccen kívül című könyvedben teszed. Mindennek része a családon belüli bántalmazás, az elhanyagolás, a nélkülözés, az alkohol- és társfüggőség is. Volt számodra az írásnak bármilyen, a feldolgozást segítő hatása?
Ezek a történetek már meg vannak dolgozva, mostanra több száz óra önismeret van mögöttem, a terápia kamaszkorom óta része az életemnek. Ugyanakkor több szakember is javasolta, hogy „írjam ki magamból”, mert az írás segíthet rálátni a vakfoltokra.
Amikor először olvastam el egyben, megdöbbentő volt a szembesülés, hogy mennyi fájdalom fért bele ebbe a harminc évbe.
Viszont meg is erősített: élesebben kezdtem látni, milyen ember vagyok, merrefelé tartok, melyek azok az értékek, amiket képviselek, és melyek azok, amikkel biztosan szembemegyek. Jobban megértettem, ki vagyok, és ez számomra is meglepő volt a terápiában töltött évek aha-élményei után, amik azóta alapvetésekké váltak. Ilyen volt például, amikor kimondódott, hogy a szüleim kapcsolatát nem nekem kell megoldanom a gyerekükként, és nem kell magamra vállalnom ennek a felelősségét.
És milyennek látod most magad?
Nyitottnak, elfogadónak, olyannak, aki nem tűri az igazságtalanságot. Utóbbiról sokáig azt gondoltam, hogy problémássá tesz a többiek szemében, de elkezdtem elfogadni, hogy ilyen vagyok. De azt is érdekes volt megtapasztalni a könyvírás során, hogy mennyire érzékennyé váltam, mialatt rengeteg nehéz történetet kellett előhoznom magamból, olyanokat, amelyeket már úgy tíz éve elraktam egy zugba, hogy ne zavarjanak. A barátaim, akik nagyon határozott, mindent megoldó emberként ismernek, szinte meglepődtek azon, hogy nekem is vannak mélypontjaim.
Hogyan lehet eligazodni az egészségünkről szóló, sokszor egymásnak is ellentmondó tanácsok között? Mit tudunk már biztosan a hosszabb, egészségesebb életről, és hol tart még csak a tudomány a kérdéseknél? November 19-én a Human Talks konferencián többek között a változókorról, az obezitás és a longevity kapcsolatáról, valamint az élet első éveinek mikrobiomra gyakorolt hatásáról is szó lesz.
Azzal is meglephettél sokakat, hogy könyvet írtál – egyrészt videós tartalmakat gyártó influenszerektől kevésbé tűnik ez megszokottnak, másrészt fiatal vagy –, amire a kötet elején te magad is tettél egy célzást: felidézed, hogyan találtad szembe magad azzal a vélekedéssel, hogy egy harmincéves nem tud könyvet írni.