Betöltés...

Dordzsceren Csingisz: Az anyámmal és az apámmal semmilyen kapcsolatom nincs, ami az én döntésem volt

„Az influenszerek nagy része nem áll oda semmilyen társadalmilag fontos ügy mellé. Abból áll az életük, hogy drága utazásokon vesznek részt és luxustárgyakat gyűjtenek” – bírálja influenszertársait a 700 ezer követőt magáénak tudó Dordzsceren Csingisz. Bántalmazó dinamikákkal működő családban nevelkedett, és már kisgyerekként megtapasztalt mindent, ami ezzel jár. Egy veszprémi lakótelepen felnőve gyakran céltáblává vált mongol származása miatt. Kereste a gyógyulás lehetőségét, és végül sikeres emberré vált. Ezt az ívet járja be a minap megjelent életrajzi könyve.

Dordzsceren Csingisz a november 19-i Human Talks sztárvendége lesz. Az alábbi a HVG 40. számában megjelent interjú teljes változata.

Sokan a paródiavideóid miatt ismernek és szeretnek, és bár korábban többször is foglalkoztál a mentális egészséggel és a bullying témájával – aminek magad is érintettje voltál félig mongol származásod miatt –, ennyire részletekbe menően még sosem beszéltél a traumáidról a nyilvánosságban, mint ahogy azt a most megjelenő Viccen kívül című könyvedben teszed. Mindennek része a családon belüli bántalmazás, az elhanyagolás, a nélkülözés, az alkohol- és társfüggőség is. Volt számodra az írásnak bármilyen, a feldolgozást segítő hatása?

Ezek a történetek már meg vannak dolgozva, mostanra több száz óra önismeret van mögöttem, a terápia kamaszkorom óta része az életemnek. Ugyanakkor több szakember is javasolta, hogy „írjam ki magamból”, mert az írás segíthet rálátni a vakfoltokra.

Amikor először olvastam el egyben, megdöbbentő volt a szembesülés, hogy mennyi fájdalom fért bele ebbe a harminc évbe.

Viszont meg is erősített: élesebben kezdtem látni, milyen ember vagyok, merrefelé tartok, melyek azok az értékek, amiket képviselek, és melyek azok, amikkel biztosan szembemegyek. Jobban megértettem, ki vagyok, és ez számomra is meglepő volt a terápiában töltött évek aha-élményei után, amik azóta alapvetésekké váltak. Ilyen volt például, amikor kimondódott, hogy a szüleim kapcsolatát nem nekem kell megoldanom a gyerekükként, és nem kell magamra vállalnom ennek a felelősségét.

És milyennek látod most magad?

Nyitottnak, elfogadónak, olyannak, aki nem tűri az igazságtalanságot. Utóbbiról sokáig azt gondoltam, hogy problémássá tesz a többiek szemében, de elkezdtem elfogadni, hogy ilyen vagyok. De azt is érdekes volt megtapasztalni a könyvírás során, hogy mennyire érzékennyé váltam, mialatt rengeteg nehéz történetet kellett előhoznom magamból, olyanokat, amelyeket már úgy tíz éve elraktam egy zugba, hogy ne zavarjanak. A barátaim, akik nagyon határozott, mindent megoldó emberként ismernek, szinte meglepődtek azon, hogy nekem is vannak mélypontjaim.

https://pulzus.hvg.hu/egeszseg/20260926_human-talks-2026-konferencia-longevity-egeszseg-hosszu-elet-oregedes-szakertok

Azzal is meglephettél sokakat, hogy könyvet írtál – egyrészt videós tartalmakat gyártó influenszerektől kevésbé tűnik ez megszokottnak, másrészt fiatal vagy –, amire a kötet elején te magad is tettél egy célzást: felidézed, hogyan találtad szembe magad azzal a vélekedéssel, hogy egy harmincéves nem tud könyvet írni.

Hozzászólások

Gusztos Péter: A fogyatékossággal élők sokszor lesajnált emberekből hétköznapi hősökké válhatnak a sport segítségével

A mozgás legtöbbünknek magától értetődő, pedig sok fogyatékossággal élő ember számára már az is komoly akadály, hogy legyen hova eljutni, legyen megfelelő eszköz, és legyen szakember, aki tudja, hogyan segítsen. A SUHANJ! Fitness tíz éve próbálja megmutatni, milyen az, amikor a sport valóban mindenki számára elérhető. Gusztos Péterrel arról beszélgettünk, mit adhat a mozgás az önbizalomtól a közösségig, és miért lenne fontos, hogy egyszer ne különleges hely legyen az akadálymentes edzőterem.