Szúrópróba a HVG-ben – Egy gyors szerkesztőségi vércukorszintmérés megmutatta, miért fontos a korai felismerés

Kétszer kezdtem újra az életemet: egyszer 25 évesen, amikor kiderült, hogy cukorbeteg vagyok, és egyszer, amikor megszülettek a gyerekeim.

Erős Antóniát a ’90-es években diagnosztizálták 1-es típusú diabétesszel. A betegsége nagyon rövid idő alatt alakult ki, szinte egy hónap kellett csak ahhoz, hogy eljöjjön a végső stádium, amikor az immunsejtek már olyan mértékben elpusztulnak, hogy felborítják a teljes anyagcserét. „Először a fogyást érzékeltem, de kezdetben nem foglalkoztam vele. Aztán már ott tartottam, hogy tíz kilóval voltam könnyebb és állandóan szomjas voltam. Egy idő után alig tudtam felkelni és elmenni dolgozni a fáradtság miatt. Ugyanannyit ettem, mint korábban, mégis éhezett a testem, végül annyit nyomtam, mint nyolcadikos koromban. Amikor véletlenül elvágtam az ujjamat, alig gyógyult be, és fertőzésektől szenvedtem. Mentem urológushoz, nőgyógyászhoz, és el is kezdtek mindenfélével kezelni – ahelyett, hogy a tünetegyüttesre kérdeztek volna rá” – idézte fel a betegsége kezdetét.

Több hetet is bolyongott az egészségügy útvesztőiben, mire végül idős háziorvosa állapította meg, hogy mivel áll szemben.

Rám nézett, megkérdezte, mennyit fogytam, és megmérte a vércukorszintem. Pár percre rá annyit hallottam a hátsó szobából, hogy betelefonál a kórházba, és azt mondja: küldök egy friss diabéteszest.

Vércukorszintmérés a HVG-ben. Erős Antónia

HVG / Cabrera Martin