Betöltés...

Átestünk a ló túloldalára a helikopterszülővé válással: a gyerekeink lelki immunrendszer nélkül tapasztalják a valóságot

A párkapcsolati, gyereknevelési nehézségekről rengeteg információ áll rendelkezére, mégis kevésbé figyelünk arra, mit okoznak a saját megoldatlan problémáink. Kivéve, ha valami már nagyon nem stimmel – mondja Komáromi Sándor, a Bántalmazó kultúra című könyv szerzője. Miért csökkent minimálisra a társadalomban a frusztrációtűrés? Hogyan kapcsolódik mindez a rendszerabúzushoz?

Komáromi Sándor
Közel harminc éve tanít drámatanárként és mentálhigiénés szakemberként is, továbbá konfliktuskezelési tréningeket, módszertani képzéseket tart például pedagógusoknak, aminek segítségével egészségesebbé tehető a kommunikáció, a csoportlégkör. Most megjelent könyvében nemcsak történeti példákat hoz a bántalmazó mechanizmusokra, amelyek már-már természetes velejárói az életünknek, hanem arra is keresi a választ, hogyan válhat természetessé, ami valójában rombol, hogyan öröklődik tovább a félelem, a megszégyenítés és a hallgatás kultúrája társadalmi szinten, de végigvezet a felismerés, a kimondás és az autonómia visszaszerzésének útján is.

Több évtizedes pedagógusi pályával a háta mögött milyennek látja belülről az iskolát mint intézményrendszert? Melyek a legjellemzőbb, leggyakoribb ütközőpontok?

Az intézmények falain belül szinte minden konfliktustípus megtalálható. A problémák melegágya, hogy elképesztően erős teljesítménykényszer van rajtunk, amit a rendszer diktál, és ez a gyerekekre is ugyanolyan negatív mentális hatással van, mint a pedagógusokra vagy más munkavállalókra. Ehhez jön a megfelelési kényszer; ha az iskolákban még a korábbiakhoz képest is növekszik a tananyagmennyiség, a munkaterhelés, és jóval több feladatot kell ellátnunk, mint amennyit egyébként kellene, akkor mindez idővel kezelhetetlenné, kontrollálhatatlanná válik, állandó stresszhelyzetet hoz létre.

Hogyan találjuk meg az élet értelmét, ha munkaidőben felfüggesztjük az emberi létezést?

Sokat beszélgetünk, olvasunk, írunk a boldogságról – de gyakran esünk abba a hibába, hogy csakis egyéni szinten gondolkodunk erről, holott Sik Domonkos szociológus szerint a szenvedéseink jelentős része a társadalom működésében gyökerezik. Mi az a hat meghatározó tényező, amely összefügg a boldogsággal? Mit értünk modern szenvedés alatt, miért menekül a mai ember a valóságtól, és miért van szüksége a közönyre?

Hozzászólások