Előző, az öregedés 12 tudományos ismérvét bevezető cikkemben azt ígértem, hogy sorra vesszük mind a tizenkét tényezőt, és megnézzük, hol lehet okosan belenyúlni a rendszerbe. A sorozat folytatásában a genominstabilitást járjuk majd körbe: hogyan csúsznak be a másolási hibák, és miként őrizhetjük meg a genetikai szövet épségét?
Most pedig egy apró, mégis sorsdöntő részlethez érkeztünk, a telomerekhez.
Képzeljük el a kromoszómáinkat úgy, mint egy cipőfűzőt. „A telomer a kromoszómavégek ismétlődő TTAGGG-szakasza, amely stabilizálja a genetikai állományt, és a példánál maradva megvédi a »szálat« a felrojtosodástól” – magyarázza Dr. Fekete Bálint András orvos, klinikai genetikus. A telomer a fűző végén lévő védősapka, amely ha elkopik, a szálak szétbomlanak. Valami ilyesmi történik a sejtjeinkben is: minden osztódásnál rövidülnek a védősapkák, és amikor elfogynak, a sejt „kifárad”, megáll az osztódásban, vagy programozottan elöregszik.
https://hvg.hu/360/20251015_longevity-az-oregedes-ismervei-hallmarks-of-aging-cell-telomerek
A telomerrövidülés több ponton összefonódik az öregedés tényezőivel. „Ha ugyanis a védőszakasz kifogy, a másolási hibák már a felépítő információt tartalmazó DNS-ben keletkeznek” – figyelmeztet a szakértő. Ha kopik a telomer, könnyebben keletkeznek hibák a DNS-javításban (genominstabilitás), a korosodó sejtek felhalmozódnak, és felpörgetik a gyulladást, a gyulladás pedig tovább rontja a teljes szervezet állapotát. Ördögi kör, de van kilépési pont.
Dr. Fekete Bálint András – orvos, klinikai genetikus. A Semmelweis Egyetemen végzett és szakvizsgázott, kardiogenetika és onkogenetika profilt épített; a Czeizel Intézetben prevenciós genetikai szolgáltatásokat fejlesztett, jelenleg a New Era Geneticsnél innovatív, egészségfejlesztésben fontos genetikai tesztekkel dolgozik. Célja, hogy a genetika legújabb lehetőségei az orvoslásban is megjelenjenek a régi értékek megőrzése mellett; meggyőződése, hogy a személyre szabott orvoslás hamarosan a mindennapjaink részévé válik.
Nem stopper, inkább kopásjelző
A telomerek jelentőségét sokan rosszul mérik fel: vagy azt hiszik, hogy minden a hosszukon múlik, vagy legyintenek, hogy úgysem számít. Az igazság persze valahol középen van. Sokáig a telomerhossz tűnt az élettartam fokmérőjének, mára viszont árnyaltabb a kép: a telomer rövidülése nem végzetes diagnózis, hanem visszajelzés.
„A megfelelő hosszúságú telomer valóban védi a sejtet, de ne feledjük: a daganatok többségében épp hogy fokozott a telomerek hosszának fenntartása és a kapcsolódó telomeráz enzim aktivitása. Vagyis nem működik a »minél hosszabb, annál jobb« elv” – mutat rá Fekete. Ráadásul egyéni szinten jelentős eltérések mutatkoznak. Vannak rövid telomerrel remekül működő emberek, és olyanok is, akik a hosszabb telomer ellenére küzdenek betegségekkel. A lényeg nem az, hogy centire mennyit mérünk, hanem hogy mennyire óvjuk magunkat a telomerek rövidülését gyorsító hatásoktól.
