Egy dán spermadonor ritka, súlyos daganathajlammal járó génmutációját közel kétszáz gyerek örökölhette 14 európai országban – köztük magyarországi családok gyermekei is. Az esetre mintegy fél éve derült fény, de egyre több gyerekről derül ki, hogy érintett: többeknél daganatos betegség alakult ki, és volt, aki meghalt – derült ki a BBC szerdai híréből.
Vajon hogyan látja a történteket egy genetikával foglalkozó orvos? Valóban bárkivel megtörténhet ilyesmi, aki donorspermából születik, vagy inkább nagyon ritka kivétellel állunk szemben, aminek azért megvannak a tanulságai? El lehet-e kerülni a hasonló fatális véletleneket? Egyáltalán mennyire térképezte már fel a tudomány a daganatos betegségek genetikai hátterét, milyen ráktípusoknál játszik döntő szerepet az öröklődés, és mit tudhatunk meg azokból a betegséghajlamokat is mutató genetikai tesztekből, amiket ma már néhány tízezer forintért bárki megrendelhet? Ezekről a kérdésekről beszélgettünk Dr. Fekete Bálint András klinikai genetikus szakorvossal.
https://hvg.hu/elet/20251210_Magyarorszagon-is-arultak-a-rekkelto-mutaciot-hordozo-spermat-amibol-mar-ketszaz-gyerek-szuletett
Genetikusként mi jutott eszébe először, amikor elolvasta a dán spermadonorról szóló hírt?
A lehetséges mechanizmusokra és a miértekre gondoltam, illetve arra, hogy milyen sajnálatos, ha ilyen eset megtörténik, ráadásul ilyen sok emberrel.
Mit kell tudni a TP53 génről, ami a hírek szerint a dán esetben a donor örökítőanyagában sérült? Mi a normál feladata a szervezetben?
A TP53 gén az egyik legfontosabb gén a daganatképződés visszaszorítása szempontjából. Úgynevezett tumorszupresszor gén, »a genom őrzőjének« is szokták nevezni.
A lényege, hogy a genetikai állomány sérülése esetén leállítja a sejtciklust, vagyis a sejt osztódását – ez épp az ellenkezője a daganatokban zajló fokozott és kontrollálatlan osztódásnak.
Az osztódás visszafogása mellett a károsodott DNS javításában is részt vesz, és ha a javítás nem sikeres, akkor az apoptózist, vagyis a programozott sejthalált is beindítja. Ennek célja, hogy a károsodás ne terjedjen tovább a szervezetben. A tumorok több mint felében szerepet játszik a TP53 mutációja, ebből a szempontból ez a legfontosabb gén.
Fekete Bálint András – orvos, klinikai genetikus
A Semmelweis Egyetemen végzett és szakvizsgázott, kardiogenetika és onkogenetika profilt épített; a Czeizel Intézetben prevenciós genetikai szolgáltatásokat fejlesztett, jelenleg a New Era Geneticsnél innovatív, egészségfejlesztésben fontos genetikai tesztekkel dolgozik. Munkája középpontjában az áll, hogy a genetika legújabb lehetőségei az orvoslásban is megjelenjenek a régi értékek megőrzése mellett. Úgy tartja, hogy a személyre szabott orvoslás hamarosan a mindennapjaink részévé válik.
Az érintett családoknál Li–Fraumeni-szindrómáról beszélnek. Mit jelent ez a rendellenesség a gyakorlatban, mekkora és milyen daganatkockázatot hordoz magában, és mennyire biztos a rák kialakulása?
Li–Fraumeni-szindrómáról akkor beszélünk, amikor a TP53 mutációja a szervezet minden sejtjében jelen van. Ez tipikusan örökletes daganatszindróma, 50 százalék eséllyel öröklődik, de ritkán előfordul, hogy új mutációként jelenik meg a spermiumban vagy a petesejtben. Előfordulhat mozaikos formában is, ilyenkor nem minden sejt érintett, csak bizonyos sejtcsoportok vagy szervek. Ez magyarázza, hogy
az érintett akár tünetmentes is lehet, viszont ha a spermiumok vagy petesejtek egy része hordozza a mutációt, a hiba ennek ellenére továbböröklődhet.
Ha a donor esetében ilyen mozaikosságról van szó, és a csontvelő nem érintett, vérvétellel nem mutatható ki a probléma, mert a vér a csontvelőt tükrözi. Tipikus genetikai betegségeknél a vér jó képet ad az egész szervezetről, itt viszont nem.
Ha valakinek Li–Fraumeni-szindrómája van, akkor a TP53 gén nagyon általános szerepe miatt számos tumortípus alakulhat ki, ráadásul korán. A konkrét kockázat függ a mutáció típusától – attól, hogy milyen nagy a molekuláris szintű károsodás – , de tipikusan 75–90 százalékos tumorkockázatról beszélünk a teljes élettartamra nézve.
https://hvg.hu/360/20251009_hvg-mellrak-tuleles-onvizsgalat-szures-Szanto-Istvan-onkologus-Ujhelyi-Mihaly-emlo-sebesz-miert-en-miert-ennyien
Az összes daganatos megbetegedés mekkora részét magyarázza az öröklött genetika, és mekkora részben játszik szerepet az életmód vagy a véletlen mutációk?
