Az anya-lánya kapcsolat felnőttként is tovább él bennünk. Anyánk hangján szól a fejünkben a támogatás és a bátorítás, de a belső kritikusunk is, és ettől elakadunk, elbizonytalanodunk és kételkedni kezdünk. Az anyaseb gyógyulása során az a feladatunk, hogy a belső anyánkat a valódi anyánk másolatából olyan anyává formáljuk, amilyenre mindig is vágytunk: olyan belső anyává, aki pontosan és teljes mértékben kielégíti szükségleteinket, aki támogatni tud minket, hogy sikereket érjünk el, és valódi önmagunkért szeret. Ezt a bennünk élő, feltétel nélkül szerető anyát úgy tudjuk kialakítani, ha szüntelen párbeszédet folytatunk a belső gyermekünkkel, miközben aktívan teszünk azért, hogy gyermekkori énünket egyre jobban tudjuk szeretni, vigasztalni és gondoskodni róla.
Idővel a belső anya és a belső gyermek között biztonságos belső kötődés alakul ki, és betölti azt a hiányt, ami a gyermekkorunkban betöltetlenül maradt anyai szükségleteinkből ered. Így az elsődleges kötődésünk a külső anyánkról áttevődik a belső anyánkra, ami hihetetlen szabadsággal és életerővel ruház fel. Többé nem kívül keressük ezt az alapvető szeretetet, mert megtaláljuk belül. Ez nagy terhet vesz le a barátaink, rokonaink válláról, mert nem nekik kell betölteniük azt az űrt, amire nem képesek, mi pedig már jelen vagyunk az életünkben, nem kell védekeznünk a kapcsolatainkban. A belső biztonságunk megnő, így a kifejezőerőnk, a kezdeményezőképességünk, bátor eredetiségünk, valódiságunk és őszinteségünk is megerősödik önmagunk és a többi ember irányába is.
