Idén lesz tíz éve annak, hogy a Kék Pont Alapítvány meghirdette első kollektív öngondozó projektjét, a Száraz Novembert, és azóta egyre többen vállalják, hogy megpróbálnak egy hónapon keresztül absztinensek maradni, a cél pedig az, hogy többet megtudjanak magukról, illetve az italhoz való viszonyukról. A szervezet Tépőzár néven hasonló kampányt indított azoknak, akik a kannabiszhasználatukat érzik problémásnak, és a közös kihívások listája nemrég bővült a Digitális Kikapcsolódással. A vállalás utóbbinál a következő: hét monitormentes nap.
Az idei kihívás július 1-jétől 7-éig tart.
A felépülésközpontú addiktológia többféle utat is ismer: a programok egyik részének középpontjában a józanság elérése és hosszú távú fenntartása áll, az öngondozó és ártalomcsökkentő megközelítésnél pedig a mértékletes vagy kontrollált használat is lehet cél, és az időszakos absztinenciának ebben fontos szerepe van.
Ám míg az átmeneti és teljes józanság az alkohol- és a marihuánafogyasztás esetén vállalhatónak tűnik, más a helyzet akkor, ha a digitális eszközök használatában szeretnénk mértékletességet tanulni.
A szorongás, a teljesítménykényszer és az identitáskeresés új mintázatai ma már nemcsak a fiatalok életmódját, hanem a függőségekhez való viszonyukat is alapjaiban alakítják át. A Z generáció szerhasználata, az e-cigaretta, az Elf Bar és a „tudatos” vagy kontrollált szerhasználat mögött sokkal mélyebb pszichológiai folyamatok húzódnak, mint elsőre gondolnánk. De vajon tényleg létezik biztonságos, kontrollált szerhasználat, vagy ez csak egy jól működő önámítás?
