Ajándéklink létrehozása

„Egy sebesült gladiátor vagyok” – Hegedűs D. Géza arról, mit tanít egy év kényszerpihenő a testről és önmagunkról

Ötven év színpadi jelenlét után Hegedűs D. Géza számára sokáig természetes volt, hogy a testének bírnia kell a tempót. Aztán egy sérülés, műtétek és hónapokig tartó kórházi kezelés egyik napról a másikra leszűkítette az életét arra, hogy mikor tud újra önállóan felállni, járni, kilépni az ajtón. A Nemzet Színészével arról beszélgettünk, milyen megélni, amikor a teljesítmény helyét átveszi a kiszolgáltatottság, hogyan változtatja meg az embert a felépülés, és mi marad meg belőlünk akkor is, amikor a testünk már nem engedelmeskedik úgy, mint korábban.

  • Gyárfás Dorka

Gyerekkorában Győzőnek hívták, és úgy látszik, ez a név ma is kötelezi. Mert amikor 50 év folyamatos színpadi jelenlét és majdnem 40 év tanítás után egy évadot sérülés miatt ki kellett hagynia, akkor is csak a jövőre gondolt – fel is épült, és októbertől néhány régi és egy új szerepben újra látható a Vígszínházban. A Nemzet Színésze, aki már minden létező díjat elnyert, és minden nagy szerepet eljátszott, most leginkább a nőkről, és a nő szerepéről a világban gondolkodik.

„A beszervezett felmenőmmel akkor is kapcsolatban vagyok, ha nem vagyunk kapcsolatban”

Szégyellhetjük, dühösek is lehetünk, ha a felmenőnket beszervezték. Érdemes azonban a tettük mélyére néznünk, megvizsgálni a családi történeteket, amelyekbe az állambiztonság beleszövődött. Egykori beszervezettek leszármazottjait kutatta Joób Máté lelkigondozó, egyetemi docens, akivel a családi titok mérgező erejéről, az ügynökmúlt transzgenerációs hatásairól, a saját identitásunk újraépítéséről és a megbocsátásról beszélgettünk.

Hogyan viselte a hosszúra nyúlt kényszerpihenőt?
Szerintem mindenki, akinek volt egészségügyi problémája, átélte már, milyen, amikor csak testté válunk, megszűnik minden más. Csak a tested és  annak reakcióit figyeled, sőt azon belül is egy régióra koncentrálsz. Ez tulajdonképpen eltakart előlem minden egyebet. Csak mások figyelmeztettek rá – naptárral a kezükben –, csupa szeretettel és gyöngéd kíváncsisággal, figyelemmel és empátiával, hogy milyen feladataim lennének, ám egy ponton elérkeztem oda, hogy kimondjam: hajítsuk el azt a naptárat. Ne legyen rajtam nyomás, hogy „akkor majd decemberben...” vagy „akkor majd tavasszal”... Eljutottam oda, hogy kimondjam: nincs más vágyam, mint egy nap önállóan elsétálni az ajtóig, kilépni a szabadba, belelépni az avarba, és süssön a napocska. Ennyi. Na, ide érkeztem el a hatalmas művészi becsvágytól.

És közben eszembe jutott az egyik Dalai Láma megállapítása, aki a mi reneszánszunk idején élt és költő is volt – reneszánsz ember –, éjszakánként pedig kiszökött a kocsmába és a nép közé vegyült. Neki van egy ilyen sora: „Az ember élete szélfútta madártoll”. Ezt a felismerést sajátítottam el én is. A legjobb szakemberek vettek körül, próbáltak segíteni abban, hogy értékes, értelmes életet élhessek tovább, de amikor az ember látja, hogy a tudomány is megtorpan és tanácstalanná válik, akkor csak a hit marad.

Úgy éreztem magam, mint egy labirintusban, ahol Minotaurusz leselkedik rám, de végül megtaláltam a kijáratot.

Hogy került bele a labirintusba?

Hozzászólások

Kapszulákba zárható az egészség? – Kösz, jól podcast

Mennyi kalciumra van valójában szükségünk? Hogyan kellene szednünk a C-vitamint? Érdemes-e D-vitamin-szintet méretni? Tényleg olyan esszenciális a fehérjepor, mint ahogy mostanában halljuk, vagy az étkezéssel is elegendő mennyiségű fehérjéhez juthatunk? A Kösz, jól podcast legújabb adásában a táplálék-kiegészítőkről beszélgettünk Bartha Ákos élelmiszer-biológussal, táplálkozáskutatóval.