Betöltés...
A pandémia átalakította az egészséghez és a betegséghez való viszonyulásunkat. Ugyanakkor szorongásaink csökkentése érdekében nem a legmegfelelőbb eszközökhöz nyúlunk, és úgy tűnik, inkább bízunk például a technológiában, mint saját magunkban – derült ki a legutóbbi HVG Extra Pszichológia Szalon estjén, amelynek vendégei Csabai Márta és Kőváry Zoltán szakpszichológusok voltak.
Egyre többen válnak nyitottá a pszichoterápiára, ám a megfelelő szakember keresése közben tapasztalhatják, hogy nehéz kiigazodni a segítők – akik egy része sajnálatos módon amatőr, sőt sarlatán – között. Mi a fontos, amikor szakembert választunk?
A következő HVG Extra Pszichológia Szalonban L. Stipkovits Erikával beszélgetünk.
Az önmegvalósítás – főleg az amerikai játékfilmekben – egyszerű receptnek tűnik: tehetség plusz rengeteg idő és munka, és az áldozathozatal sikert fial. Tévúton járunk azonban, ha nem vesszük figyelembe a jelenség komplexitását, illetve legbelső énünk szükségleteit.
Így léphetünk ki apaként-anyaként az autokratikus vezetői szerepből.
Mitől lesz az egyik kapcsolat támogató, míg a másik elveszi a kedvet az önmegvalósítástól? Hogyan tudjuk megváltoztatni, ha már belekerültünk a demotiváló sodrásba?
A szorongás az élet természetes velejárója, ugyanakkor intenzitása alapvetően határozhatja meg az életminőséget. A szorongásos állapot egyik típusaként ismert az egészségszorongás. Az okokról és a megoldási lehetőségekről Csabai Márta egészségpszichológust, egyetemi tanárt az Aggódó testünk – Az egészségszorongástól a belső biztonságig című, nemrég megjelent könyv szerzőjét kérdeztük.
És azt is, hogy hozzuk ki magunkból a legtöbbet! Milyen tulajdonságok szükségesek ahhoz, hogy megvalósíthassuk a vágyainkat?
Ami megtörtént, megtörtént, már nem tudunk rajta változtatni – éppen ezért sokak szerint hiábavaló elemezni a múltat. Valójában számos előnyünk származhat abból, ha megpróbáljuk feltárni a cselekedeteink, döntéseink mögött rejlő mozgatórugókat. Ez ugyanis segíthet abban, hogy megértsük és elfogadjuk az érzelmeinket.
Manapság divatos lett bármilyen problémára, fájdalomra azt mondani, hogy el kell engedni. Engedjük el a múltat, ne őrlődjünk rajta, hiszen ami volt, elmúlt, azon változtatni már úgysem lehet. Ebben persze van igazság, de a múlt gyakran sokkal erősebben fogva tart – és ezt olykor nem is sejtjük -, mint hogy csak úgy el tudnánk hessegetni.
A következő HVG Extra Pszichológia Szalonban többek között az egészségünkhöz fűződő, olykor problémás viszonyunkról beszélgetünk szakértőinkkel.
Óriási kaland az első osztályba lépés. Nemcsak a tanulás, a közösségi lét is újdonságokat tartogat a kisdiák számára. Felbukkanhatnak azonban nem várt nehézségek is, amelyekre a szülő felkészítheti a gyermekét – de olyanok is, amelyekre nem tudja.
Régóta tudjuk, hogy egy traumatikus esemény emléke, lelki öröksége generációkon keresztül továbbadódik, akkor is, ha a leszármazottak elől elhallgatták, eltitkolták a történteket. Már megtanultuk, hogy mi az a transzgenerációs trauma, de vajon mi a transzgenerációs atmoszféra?
Az önbizalom-növelés egy meglepő bizonyítékára bukkantak lengyel kutatók.
Ha valaki az internetről próbál meg tájékozódni azzal kapcsolatban, hogy jó ötlet-e a menopauza által okozott panaszai megszüntetésére hormonnal próbálkozni, hamar szembesül azzal, hogy szinte alig van olyan megbízható oldal, ahol nem lóg ki a „szponzorációs lóláb”. A közelmúltban ugyanakkor Menopauzális Medicina címmel az Oriold és Társai Kiadó gondozásában megjelent egy szakkönyv, ami a laikus érdeklődőnek is segítség lehet. A két szerzőt, Dr. Jakab Attilát és Prof. Dr. László Ádámot kérdeztük.
S ha nem felejt, újraírhatjuk-e a traumatikus élményeket, amelyek nyomot hagytak rajta? Kivételes életutak segítik tovább gondolni a dilemmát.
A virágnevek csak azért lehetnek praktikusak, hogy tudjuk, mire van szüksége a gyermeknek.
Legmélyebb vágyaink kulcsszerepet játszanak lényeges álmaink megtalálásában. A sokat ábrándozókra jellemző, hogy nem hoznak meg szükséges döntéseket, vagy ha mégis, nem cselekednek elég hatékonyan. Így álmaik mindörökre vágyak maradnak.
Elterjedt konyhapszichológiai elmélet, hogy a férfiak, különösen az „anyás” férfiak a saját anyjukhoz hasonló feleséget választanak maguknak. A nők pedig, különösen az „apakomplexusos” nők, az apjukhoz hasonló, vagy idősebb férfiakhoz vonzódnak. Vajon van-e alapja, hogy a szüleink mintája befolyásolja az érdeklődésünket?
