Betöltés...
Tavaly engedélyezte az Európai Gyógyszerügynökség azt a két forradalmi gyógyszert, amelyek nemcsak a tüneteket enyhítik, hanem a szellemi hanyatlás okát kezelik. Csakhogy ezek egyike sem érhető el Magyarországon, ahol eddig még demenciastratégia sem készült.
Drámai képet festenek európai felmérések arról, milyen mértékben növekszik a demenciás esetek száma a következő évtizedekben. Az Európai Unióban – bár nem minden tagállamban van pontos regiszter, például Magyarországon sincs – becslések szerint 9 millió ember él ezzel a betegséggel. 2050-re pedig már 14 millióan is lehetnek, vagyis az érintett betegek száma több mint másfélszeresére emelkedik. Nagy kihívást jelent az is, hogy akkorra a 70 év felettiek száma is 30 millióval nő majd, míg a 38 év alattiaké 38 millióval csökken. Vagyis egyre kevesebb embernek kell majd mind több beteg hozzátartozóról gondoskodnia.
Akik rendszeresen több nyelvet használnak, azok nemcsak intelligensebbek és komplexebben látják a világot, hanem jobban ellenállnak a szellemi hanyatlásnak és más agyi betegségeknek is – tárták fel a kutatások. Míg a többnyelvűség Magyarországon ritkaságnak számít, globálisan inkább ez a norma, amely a legtermészetesebb módon teszi ellenállóvá az agyat az öregedés hatásaival szemben.
Magyarországon becslések szerint körülbelül 250 ezer demenciával diagnosztizált ember él, ha a családtagjaikat is beleszámoljuk, egymillió embert is érinthet a betegség. Más szóval: minden tizedik magyart. A kutatók és egészségügyi szakemberek mégis évek óta hiába kongatják a vészharangot,
hazánkban még mindig nem készült olyan átfogó demenciastratégia, amely megoldást keresne a betegség robbanásszerű emelkedésére.
Márpedig enélkül valós a veszély, hogy végleg lemaradunk a betegség elleni küzdelemben. Erre utal az is, hogy a magyar betegek számára egyelőre elérhetetlenek azok a forradalmi gyógyszerek, amelyek fordulatot ígérnek kezelésükben. A demencia elleni terápiában tavaly történt áttörés: az Európai Gyógyszerügynökség jóváhagyott két olyan készítményt, amely nem tüneti kezelést, hanem úgynevezett oki terápiát kínál.
Egy krónikus betegség diagnózisa nemcsak testi, hanem komoly lelki veszteséggel is járhat: megváltozhat az, ahogyan a saját testünkre, a jövőnkre és önmagunkra gondolunk. Az ezzel járó érzelmi folyamat sokszor a gyászhoz hasonlít, és akár depresszióval is összetéveszthető. De hogyan lehet alkalmazkodni egy olyan élethez, amely már nem ugyanolyan, mint a diagnózis előtt?
