Betöltés...
A humorista nevét az is ismeri, aki nem megszállott rajongója a stand-upnak. „Nem kell attól félnem, hogy kiadom magam, hisz ugyanabból az anyagból vagyunk mindannyian” – mondja, és műsoraiban őszintén beszél sok mindenről, amiről amúgy „nem szokás”.
Abban a családban, ahol szenvedélybeteg valamelyik szülő, a gyerekek különféle szerepeket felvállalva próbálnak lavírozni, figyelmet szerezni vagy észrevétlenné válni. Melyik gyerekekből lehetnek később a munkamániások, és kikből a humoristák? Miért jó, ha vannak testvérek is az ilyen családokban? Milyen negatív következményei lehetnek felnőttként egy ilyen gyerekkornak, és milyen ajándékokat tapasztalhatnak meg az érintettek a gyógyulási folyamat során?
A Dániában élő brit szakíró könyvét olvasva a szülőként megélt Waldorf-iskolás élményeim jutottak eszembe: csupa hasonló helyzet, történet. Mindez a skandináv országban átlagos óvodai, iskolai mindennapokat jelent. Bár elsőre úgy tűnhet, „csak” a szabadidő eltöltéséről van szó, valójában ezek a tapasztalatok jelentősen befolyásolhatják, milyen felnőttek lesznek azokból az ovisokból és iskolásokból.
Az érzelmek hullámzása természetes, az emóciók kezelése mindenki számára megtanulható, amiben a szülők jó példával járhatnak elől kamasz gyermekeik számára – hangsúlyozzák szakértők. Mi állhat a fokozott kamaszkori agresszió hátterében, és lehet-e haszna annak, ha valaki ezt éli meg?
Annyira felgyorsult a világ, hogy a mindfulness kínálta tudatosság a jövőben már kulcsképesség lesz – akár magánemberként, akár munkavállalóként. De miért veszélyeztetheti emberi identitásunkat a digitális technológia előretörése? Hogyan kellene játszani tanítani a gyerekeinket ebben a világban? Miért kéne többet sétálni az erdőben? És mi a következménye annak, hogy már nem jegyezzük meg fejből a telefonszámokat?
A gyermekművész addig alkot, ameddig gyermek, és azért alkot, mert gyermek. Amikor felnőtté válik, abbahagyja az alkotást. Mi ennek az oka?
Igazi átalakulást és harmóniát hozhat, ha kapcsolódunk gyermeki énrészünkkel, és megfelelő támogatással, fegyelmezéssel és ráhangolódással gondozzuk – állítja az amerikai-vietnámi író, aktivista.
A boldog gyermekkor alapvető az érzelmi stabilitás szempontjából. Olyan biztonságos bázis, amelyből később is tudunk meríteni, és amihez bármikor visszatérhetünk kicsit töltekezni. Mi történhet, ha ez nem adatik meg, vagy ha igen, a szükségesnél csupán rövidebb ideig?
Ha azt mondom, hogy az elmém nem egységes egész, hanem több rész összessége, melyek önálló alszemélyiségekként működnek a pszichémben, akkor biztosan felszisszennek néhányan, mert azt gondolják, hogy mentális problémám van, és forduljak orvoshoz. Pedig napjaink egyik legnépszerűbb pszichológiai elmélete épp ezen az elmemodellen alapul, és ezt használja a gyógyításban is.
A teljes tiltás következménye sokszor hazugság – hangsúlyozzák kérdésünkre pszichológus és pedagógus szakértők. Véleményükből kiderül, hogy mit kellene valójában megtanítani az okoseszközökről, melyik korosztályra kell a függőség miatt különösen figyelni, milyen otthoni és társadalmi minták hiányoznak a helyes telefonhasználat elsajátításához, és miért fontos, hogy a gyerek lássa, a szülőnek vannak offline örömforrásai is.
A gyerekeket természetes kíváncsiság hajtja a számok, a betűk világa felé. Ebben a korban az agysejtjeik közötti kapcsolatok túltermelődése jellemző, ami ráadásul nagyon gyors tanulást tesz lehetővé.
Mit tegyünk iskolát kezdő, vagy intézményt váltó gyermekünk képzeletbeli hátitáskájába, hogy minél kisebb megrázkódtatásokkal illeszkedhessen be az új közösségbe és élethelyzetbe? Becsöngetés előtti szülői gyorstalpaló az ősbizalom kialakításáról, az alvás fontosságáról, az első napi fagyizásról és a zaklatás elkerüléséről.
A kenyér az élet, az otthon és a bőség szimbóluma, de egyszersmind kifejezheti a személyiséget, válhat szorongás vagy bűntudat forrásává és jelezheti, éppen milyen életszakaszban vagyunk, melyik társadalmi rétegbe tartozunk. Tűzijáték után egy kis gasztropszichológia.
Minden családnak vannak dédelgetett ételreceptjei (sőt mint látni fogjuk: ételei), amelyek generációról generációra adódnak át. A kellemes íz csak egy dolog a vonzerejükben. Mi teszi ki a többit, miért ragaszkodunk annyira hozzájuk?
A gyermek – később felnőtt –, aki átélt családon belüli erőszakot, értéktelennek látja önmagát. Alacsony önbecsülése miatt újabb és újabb ilyen helyzetekbe sodródik, és teremti újra ezt a tragikus állapotot.
Szülőként az egyik legfőbb célunk, hogy a gyerekeink jól érezzék magukat a bőrükben, tudják becsülni magukat, hogy majd felnőttkorukban könnyedén megbirkózhassanak a nehézségekkel. Amilyen egyszerű elhatározni, olyan nehéz mindezt kivitelezni.
Ha azt mondom, hogy az elmém nem egységes egész, hanem több rész összessége, melyek önálló alszemélyiségekként működnek a pszichémben, akkor biztosan felszisszennek néhányan, mert azt gondolják, hogy mentális problémám van, és forduljak orvoshoz. Pedig napjaink egyik legnépszerűbb pszichológiai elmélete épp ezen az elmemodellen alapul, és ezt használja a gyógyításban is.
Hatványozott terheket róhat az elvált szülőkre és az új kapcsolatokkal bővülő családokra a nyár megszervezése. Hogyan lehet a tipikus csapdákat kivédeni? Miért fontos a nyílt kommunikáció és az érzelmek szabad kifejezése? Mitől kerülhetnek lojalitáskonfliktusba a gyerekek, és milyen megállapodást célszerű kötni a szülőknek velük a nyaralás előtt?
Egyre több a mozaikcsalád, a tagokat legtöbbször felkészületlenül éri az új helyzet. Megéri alakulni, fejlődni benne, hiszen a soktagú kirakósból harmonikus egyediség születhet.
Sok mindentől félnek a gyerekek, milyen jó lenne megóvni őket ezektől az érzésektől! Tudattalanul sokszor a szülő adja át szorongását gyermekének.
