Betöltés...
A mai modern társadalmak embere sokszor úgy érzi, fogódzók nélkül kell átjutnia élete egyik szakaszából a másikba, megküzdenie a felnőtté válás kihívásaival. Másképp van ez a kevés törzsi társadalomban, ahol évszázados, ha nem évezredes rituálék vezetnek át a szakaszokon.
Miért a bizalom az alapja a fejlődésnek? Mi a következménye, ha csak „túlélek”? Hogyan lehet a kapcsolat a legfőbb gyógyír? Mikor, ha nem most? Feldmár András és Büky Dorottya tévelygőknek írott párbeszéde az életszakaszainkhoz kapcsolódó kríziseinkről.
A jó vagy kiemelkedő teljesítményhez szükség van némi stresszre, de ha túlságosan izgulunk, könnyen kialakulhat teljesítményszorongás. Milyen okai, tünetei és fázisai vannak ennek a lelkiállapotnak? Hogyan segít a leküzdésében az élsportolók mintája? Mit tanácsolhatunk az érettségizőknek és felvételizőknek, hogy ne aggódjanak túlzottan a kemény vizsgáktól? És mi köze mindennek a Covid alatti kenyérsütéshez?
A perspektívaváltás pszichológiai háttere az átkeretezés jelenségében rejlik, amelynek során új jelentést tulajdonítunk a körülöttünk lévő eseményeknek. Bár a körülmények ritkán irányíthatók, belső világunk és hozzáállásunk rajtunk múlik.
Kutatásai során Kelly McGonigal amerikai egészségpszichológus rájött, hogy tévedett. Hosszú ideig tévesen démonizálta a stresszt. Amivel szerinte nem leszámolni kell, hanem megszelídíteni.
A sokak által (legalább hírből) ismert bulimia, anorexia vagy túlevés mellett akad pár ritkább, étkezéssel kapcsolatos anomália, amelyek legalább olyan kellemetlenül érinthetik a tőlük szenvedőket.
Az elviselhetetlen lelki fájdalomban, amit néha érzünk, megérinthet minket a halál szele. Elhessegetés és tagadás helyett szembe is nézhetünk az érzéssel. Tanulhatunk, fejlődhetünk általa, sőt a változásunk záloga lehet.
A krízis, a válság az ember személyiségfejlődésének nélkülözhetetlen eleme, a visszatérése törvényszerű. Előfordulhat azonban, hogy egész életünk válságban zajlik.
Amikor változás történik az életünkben, sokféleképpen reagálhatunk. Legtöbbször nem is sejtjük, hogy reakciónkat többek között meghatározhatja születésünk milyensége.
Carpe diem! Élj a mának! – halljuk sokszor a jelenkor egyik mottóját. A hedonizmus jó dolog, a carpe diem is. De csak akkor, ha elhelyezhető a személyes történelmi idősíkba, ha a jelen mellett megjelenik a múlt és a jövő is.
Hol húzódik a határ gyermekkor és felnőttkor között? Mit akar a nagykamasz és mire vágyik a szülő ebben az életszakaszban? Mire van valójában szüksége a szülőből (szülőtől) a felnőtté váló gyerekének? Hogyan alakulhat ki viszonylag harmonikus felnőtt-felnőtt viszony szülő és gyerek között? Ezekre a kérdésekre is kerestük a választ Szél Dávid tanácsadó szakpszichológus segítségével a most hétvégén esedékes gyermeknap előtt.
Az önismeret, a belső egyensúly megteremtése gyakran felmerülő, „divatos” témák, sokan hangsúlyozzák a fontosságukat. Az olimpiai- és világbajnok kardvívó szájából különösen meggyőzően hangzik, amikor a saját útjáról beszél.
És ahol az a másik ember tart önmagával, addig képes eljutni a velünk meglévő kapcsolatában is.
Szükségleteink piramisának csúcsán az önkiteljesítés, önkifejezés, önmagvalósítás áll. Korunk egyik legnagyobb adománya, hogy manapság mind több időnk jut erre. Az amerikai filmekben mindez egyszerűnek tűnik, de jó, ha tudjuk, hogy a folyamat tele van buktatókkal – erről szól és ehhez nyújt segítséget a legújabb HVG Extra Pszichológia magazin.
Manapság az önismeret is önmegvalósításunk tárgya lehet, hiszen szinte kultusszá vált a tudatosság, önmagunk feltérképezése. Mindez azonban a visszájára is fordulhat, mert a látszat ellenére eltávolíthat saját magunktól.
Miért nem merünk fizetésemelést kérni a főnökünktől, hogyan szövi át nemzedékeken keresztül egy család életét a szégyen, és miért nem boldogságnak nevezik a pszichológusok a boldogságot? Ezekre a kérdésekre is választ kapott, aki részt vett a HVG Extra Pszichológia Szalon legutóbbi estjén, amelyen L. Stipkovits Erika invitálta önismereti utazásra közönségét.
Ösztönösen vonzódunk a természethez. A kertünk – legyen szó talpalatnyi földről, egyetlen virágládáról az erkélyen vagy közösségi kertről – egyszerre jelent kiragadott szeletet a végtelen természetből, és szimbolizálja saját házunk tájékát, önmagunkat.
Hogyan alakulnak ki és hogyan tudatosíthatjuk, hogy mik az értékeink? Ha már tudjuk, akkor már dolgozhatunk azon, hogy a lehető legtöbb cselekedetünk összhangba kerüljön ezzel az értékrenddel. Így közelíthetjük magunkban a belső és külső tükör képét egymáshoz, amelyek minél inkább összhangban vannak, annál jobban megéljük a harmóniát.
Nem egyszerű feladat kiigazodni az érzelmek útvesztőjében, pedig mára bizonyítást nyert, hogy a boldogságunk és jóllétünk miatt érdemes foglalkozni velük, és megpróbálni megérteni őket. A szakpszichológus, egyetemi docens beavat minket az érzelmi intelligencia rejtelmeibe, ami szerencsére egész életünkön át fejleszthető.
Az egyéni terápia létjogosultsága mellett a csoportos forma ugyanolyan hatékony, néha még előnyösebb is.
