A kezdeményezés célja, hogy a lakosság jobban megismerje a vesék szerepét, valamint a krónikus vesebetegség legfontosabb kockázati tényezőit.
Miért létfontosságú a vesék működése?
A hosszú élet nem csupán a genetikai adottságokon múlik, hanem azon is, hogy mennyire sikerül megőriznünk szervezetünk alapvető működését biztosító rendszereit. Ezek közé tartoznak a vesék is, amelyek kulcsszerepet játszanak a szervezet belső egyensúlyának fenntartásában. A két, egyenként mindössze néhány száz grammos szerv percenként több mint egy liter vért szűr meg, eltávolítja a salakanyagokat, szabályozza a folyadék- és sóháztartást, és hozzájárul a vérnyomás stabilitásához is. Ha a működésük romlik, az nemcsak egyetlen szerv problémája: a keringési rendszer, az anyagcsere és a csontanyagcsere egyaránt érintetté válhat. A longevity szempontjából ezért a vesék egészségének megőrzése alapvető kérdés, amelyben az életmódnak és a táplálkozásnak meghatározó szerepe van.
A vesékről a legtöbben addig keveset gondolkodnak, amíg valamilyen laboreredmény, egy magas vérnyomás-diagnózis vagy egy családi érintettség fel nem hívja rájuk a figyelmet. Pedig ez a két, egyenként mindössze 150–180 grammos szerv folyamatosan olyan munkát végez, amely nélkül a szervezet egyensúlya órák alatt felborulna. Percenként több mint egy liter vér áramlik át rajtuk, kiszűrik a salakanyagokat, szabályozzák a szervezet folyadék- és sóháztartását, részt vesznek a vérnyomás beállításában, hozzájárulnak a vörösvértest-képzéshez, és szerepük van a csontanyagcserében is.
A vesék tehát nem egyszerűen „szűrők”, hanem a belső egyensúly egyik legfontosabb őrei.
Éppen ezért különösen aggasztó, hogy a krónikus vesebetegség világszerte tömegeket érint. A nemzetközi becslések szerint nagyjából 850 millió ember él valamilyen vesekárosodással, és a probléma jelentős része sokáig rejtve marad. A veseműködés romlása ugyanis gyakran alattomosan, hosszú éveken át, kevés vagy semmilyen feltűnő tünettel halad előre. Mire ödéma, fáradékonyság, vérszegénység, anyagcsere-zavar vagy súlyosabb panaszok jelennek meg, a háttérben már előrehaladott károsodás állhat. Ez az egyik oka annak, hogy a szakmai szervezetek évek óta a korai felismerés és a megelőzés fontosságát hangsúlyozzák.
https://pulzus.hvg.hu/egeszseg/20260310_sport-testmozgas-sokfeleseg-egeszsegugyi-hatas-halalozas-harvard-kutatas
A figyelemfelhívás egyik legfontosabb alkalma a március második csütörtökén rendezett vese világnapja. A kampány célja nem csupán az, hogy a közvélemény többet tudjon erről a szervről, hanem az is, hogy világossá tegye: a vesebetegség nem elszigetelt probléma. Szorosan összefügg a magas vérnyomással, a cukorbetegséggel, az elhízással és általában azzal az életmóddal, amely ma a fejlett világban tömegesen jellemző. A jó hír az, hogy a kockázat jelentős része befolyásolható.
A krónikus vesebetegség gyakran rejtve marad, ezért kulcsfontosságú a rendszeres szűrés.
AFP/PEAKSTOCK / SCIENCE PHOTO LIBRAR / LDA / Science Photo Library
A három legfontosabb kockázati tényező
A vesék működésének megértéséhez érdemes abból kiindulni, hogy ezek a szervek a belső környezet állandóságát biztosítják. Eltávolítják a fehérje-anyagcsere során keletkező bomlástermékeket, szabályozzák a nátrium- és vízháztartást, segítenek megelőzni a szervezet „elsavasodását”, hormonális úton közreműködnek a vérnyomás szabályozásában, és eritropoetin termelésével támogatják a csontvelő vörösvértest-képzését. Emellett a kalcium- és foszforháztartás révén a csontok állapotára is hatnak. Ha a vesék teljesítménye csökken, annak következménye nem áll meg a húgyutaknál: az egész keringési rendszer, az anyagcsere, a vérképzés és a csontanyagcsere is érintetté válhat.
A vesefunkció megítélésében ma kulcsszerepe van az eGFR-nek, vagyis a becsült glomerulusfiltrációs rátának. Ez mutatja meg, milyen hatékonysággal képes a vese kiszűrni a vérből a salakanyagokat. A normális vagy fokozott veseműködéshez 90 ml/perc/1,73 m² feletti érték társul, 60 alatt már csökkent vesefunkcióról beszélünk, 15 alatt pedig végstádiumú veseelégtelenségről. A diagnózis felállításához rendszerint nincs szükség bonyolult vizsgálatokra: egy vérvételből számolt eGFR és egy vizeletvizsgálat, amely a fehérjevizelést mutatja, már nagyon sokat elárul. A probléma inkább az, hogy sokan csak akkor kerülnek szűrésre, amikor már valamilyen társbetegség miatt orvoshoz fordulnak.
A krónikus vesebetegség legfontosabb módosítható kockázati tényezői közül első helyen a magas vérnyomást, a cukorbetegséget és az elhízást szokás említeni.
Mindhárom rendkívül gyakori, ráadásul egymást erősítő állapot. Magyarországon a hipertónia előfordulása a becslések szerint megközelíti a 40 százalékot, és az életkorral párhuzamosan meredeken nő. Míg a fiatal felnőttek körében jóval ritkább, 65 év felett már a lakosság több mint kétharmada érintett lehet. A magas vérnyomás azért veszélyes a vesére, mert tartósan károsítja a szerv finom érhálózatát. A vese szűrőegységei, a glomerulusok érzékenyen reagálnak a fokozott nyomásterhelésre, ennek következtében hosszú távon romlik a szűrőképesség.
