Mit jelent számodra a longevity – a saját életedben és a szakmádra vonatkoztatva?
Számomra a longevity nem egy szigorú szabályrendszer, sokkal inkább egy szemlélet, ami nem arról szól, hogy minél tovább éljünk, hanem arról, miként legyünk jelen a saját életünkben fizikailag és mentálisan is. Ez azt is jelenti, hogy megpróbálom megőrizni a kíváncsi, gyermeki énemet, ami kérdez, kísérletezik, nyitott marad, képes rugalmasan reagálni, például akkor is, ha a táplálkozásról beszélünk. Szakmai szempontból pedig nem extrém biohacking módszerként tekintek a longevityre, hanem mint stabil, szélsőségektől mentes, fenntartható alapra, amivel támogathatjuk a hormon-, ideg- és emésztőrendszerünket, és ami segít, hogy ne túlélő üzemmódban működjünk. Ehhez a többi között rendszeres étkezésre, valódi ételekre van szükségünk.
A te megközelítésedben tehát ez az egész nem egy úri passzió, amihez leginkább vastag pénztárcára és különféle kütyükre van szükség, hanem olyasvalami, amit főként odafigyeléssel mindannyian megvalósíthatunk a hétköznapokban?
Nem gondolom, hogy elsősorban anyagi kérdés lenne, inkább abban hiszek, hogy mindenki a saját lehetőségeihez mérten tud ebben cselekedni.
https://pulzus.hvg.hu/egeszseg/20260306_andrea-b-maier-vezeto-longevity-kutato-interju-hosszan-egeszseges-elet-munkahelyek
Szerinted miért került mostanában ennyire fókuszba, hogy minél tovább és minél egészségesebben éljünk?
Talán azért is, mert az emberek manapság sokkal nyitottabbak a prevencióra, mint korábban. Azt is látom, hogy főként az a korosztály érdeklődik iránta, akik már elkezdték megtapasztalni a szüleikkel, nagyszüleikkel az öregedéssel járó nehézségeket.
A médiában, közösségi médiában is látszik, hogy rengetegen kapcsolódtak rá erre a tudományterületre, valószínűleg a tematizáltsága miatt is, és gyakran nem könnyű eligazodni a kutatások, állítások, ajánlások özönében. Te milyen külföldi szaktekintélyeket tartasz mérvadónak?
Szerintem más területekhez hasonlóan ebben sem érdemes senkit elvakultan követni vagy piedesztálra emelni, érdemes inkább több szakembertől begyűjteni a releváns, jól alkalmazható információkat. Hozzám például közel áll Peter Attia megközelítése, mert rendszerben gondolkodik, és nem gyors megoldásokban, hanem inkább hosszú távú lehetőségekben, prevencióban, Stacy Sims munkásságát pedig azért emelném ki, mert nagy hangsúlyt fektet a női szervezet, hormonrendszer sajátosságaira. Ugyanakkor akár egy megosztó szereplő is szolgálhat tanulságul: ott van Bryan Johnson, aki egészen szélsőségesnek hat, de az alvás priorizálását érdemes megfogadnunk tőle. Valójában nem is az a kérdés, hogy kihez igazodunk, hanem hogy mit tudunk a módszereiből beépíteni a saját életünkbe úgy, hogy az hosszú távon is működjön.
https://pulzus.hvg.hu/egeszseg/20260319_hvg-mesko-bertalan-longevity-szures-medipredict
Vannak olyan tipikus, megosztónak is mondható témák, amelyekben nincs szakmai konszenzus, és különösen sok az egymásnak ellentmondó információ?
Igen, ilyen például a böjt is, amelynek a jelentőségét főleg a férfi szakemberek erősítik, és inkább a nők azok, akik az árnyoldalaira is felhívják a figyelmet.
Ez miért lehet?
Abból is adódhat, hogy alapvetően mindenki a saját testi működéséből indul ki, a férfiak és a nők testi működése pedig számos ponton eltér egymástól.
A kutatásokban egyébként még mindig a férfiak vizsgálata érvényesül jobban, részben azért is, mert a nők hormonrendszere sokkal hektikusabb.
Ez abból is adódik, hogy a ciklus különböző fázisaiban változik az anyagcsere és a vércukor-szabályozás, így a szervezet érzékenyebben reagálhat ezekre a hatásokra.
Győző-Molnár Anna - Pulzus
HVG / Reviczky Zsolt
Látsz kifejezetten egészségkárosító trendeket is?
A tartós kalóriamegvonást is ilyennek tartom; bár egyes kutatások szerint összefügghet az élettartam növekedésével, fontos figyelembe venni, hogy a női hormonrendszer erre különösen érzékenyen reagál. Az egészséges kalóriadeficittel nincs baj, de az már problémás, ha tartósan túl alacsony energiabevitelen élünk, főleg hosszabb távon.
Aki hajlamos a túlzott kontrollra, könnyen rácsúszhat a különféle biohacking eszközök használatára, és a kelleténél nagyobb jelentőséget tulajdoníthat a glükózmonitoron vagy az alvásfigyelőn megjelenő adatoknak, miközben a saját teste jelzéseitől eltávolodik.
Jellemzően milyen problémákkal keresnek meg a klienseid?
Érdekes módon ma már elsősorban nem fogyási szándékkal, inkább a megelőzés miatt, amit egyébként nagyon pozitív iránynak tartok; sok kisgyerekes anyának kifejezetten célja, hogy jó mintát adhasson át otthon az életmódjával. A testsúlyról átkerült a fókusz a szervezet működésére, az egészséges öregedésre, ami a longevity szemléletéhez is közelebb áll. Azt is tapasztalom, hogy a késő húszas, korai harmincas korosztály jóval tudatosabb ebben, mint az elődeik. Emellett gyakran fordulnak hozzám emésztőrendszeri panaszok, krónikus puffadás miatt, illetve anyagcsere- és hormonális problémákkal, például inzulinrezisztenciával, PCOS-sel.
Téged mi vezetett a táplálkozástudomány felé? Volt benne személyes motivációd is?
Nagyon is személyes tapasztalatok miatt választottam ezt a szakmát, amelyek szerintem erősítik is hivatástudatomat. Gyerekként evészavaros voltam, kezdetben szelektív evő, aztán a tinédzseréveimben ez átfordult falási rohamokba, mindez mozgásszegény életmód mellett. Az egyetemi évek alatt éjszakába nyúló tanulás, időnként alkoholfogyasztás, szélsőséges étkezési minták társultak hozzá. Sokáig abban a hitben voltam, hogy úgyis a genetika dönt, azt pedig úgysem tudom megváltoztatni. Közben viszont a családomban több, életmóddal összefüggő betegség lefolyását láttam közelről, és veszteségeket is megéltem, amelyek nagyon meghatározó motiváló erővé váltak. A tanulmányaim vége felé elkezdtem edzeni, az első eredmények után viszont átestem a ló túloldalára: versenydiétáztam, fitneszmodellversenyekre készültem, majd pedig újra az étkezési zavarok csapdájában találtam magam. Mindent megkérdőjeleztem, amit addig az egészséges életmódról gondoltam, rengeteg étrendet kipróbáltam a paleolittól a vegánig, jóformán csak ketogén nem voltam.
Innen indultam el egy mélyebb tanulási, önismereti úton; elvégeztem a táplálkozástudományi mesterképzést, sikerült lépésről lépésre helyreállítanom a saját testi-lelki működésemet és hátrahagynom a tökéletesség hajszolását. Ma már túlzás nélkül mondhatom, hogy a húszéveskori önmagam legfeljebb az árnyéka lehetett a mostaninak.
https://pulzus.hvg.hu/egeszseg/20260314_kosz-jol-uj-evad-tokeletes-etrend-mediterran-dieta-vegan-vegetarianus-husevo
Hogy látod, a tökéletesség hajszolása helyett miként tudunk „elég jól” táplálkozni hosszabb távon, rendszerben gondolkodva, akár azzal együtt, hogy olykor a hibalehetőségeket is megengedjük magunknak?
Az „elég jó” táplálkozás ott kezdődik, hogy kilépünk a tökéletességre való törekvésből és nem ideákat próbálunk követni, hanem kialakítunk egy hosszú távon is jól működtethető rendszert az adott körülményeinkhez, lehetőségeinkhez mérten, és abból hozzuk ki a maximumot. Legyen meg a 3-4 étkezésünk naponta, ami tartalmaz fehérjét, szénhidrátot, zsírt megfelelő arányokban – ez a kiszámíthatóság az idegrendszerünknek is ad egy egyfajta biztonságérzetet. És lehet, hogy furcsán hangzik, de nem tudom elégszer hangsúlyozni a rágás fontosságát, egyrészt az éhségérzet és a jóllakottság szabályozásában, másrészt az emésztésünk jobb működésében. Legalább ugyanennyire számít a rugalmasságunk: ne borítsa fel a rendszert, ha egy-egy nap másként, nem a tervezett módon alakul az étkezésünk szempontjából. Az evés nem elvesz az életünkből valamit, hanem hozzáad, a megfelelő tápanyagokkal való támogatást pedig meghálálja a szervezetünk.
https://hvg.hu/360/20250714_Divatdieta-fogyokura-eves-fogyas-hizas-jojo-effektus-mediterran-etrend-kortizol-dieta-vercsoport-dieta-kollagen-DASH-dieta-MIND-dieta-idoszakos-bojt-Szucs-Zsuzsanna-dietetikus
Az előbb említetted, hogy a longevity abban is segíthet, hogy kilépjünk a túlélő üzemmódból, ami valószínűleg sokak számára lehet ismerős érzés. De mit jelent pontosan ez az állapot?
Alapvetően az lenne a cél, hogy a szervezetünk minél több időt töltsön a paraszimpatikus, vagyis a „pihenés és regeneráció” állapotában. Itt történik az emésztés, a hormonális egyensúly finomhangolása és a valódi helyreállítás is. A túlélő üzemmód ezzel szemben az az állapot, amikor a szimpatikus idegrendszerünk tartósan túlműködik a mindennapi, krónikus stressz hatására. Ennek a jeleit sokan érzik is: magasabb pulzus, izzadás, feszültség, megemelkedett vérnyomás. Ebben az állapotban az emésztés háttérbe szorul, csökken az emésztőnedvek termelődése, lassul a bélműködés, ami hosszabb távon nemcsak emésztési panaszokhoz, hanem a vércukorszabályozás felborulásához is hozzájárulhat. Amikor végre átlépünk egy nyugodtabb fázisba, gyakran megjelenik egyfajta kompenzáció: erős éhség, falási epizódok, édesség utáni vágy. Sokan valójában a két állapot között lavíroznak.
A cél nem az, hogy soha ne kerüljünk stresszhelyzetbe, hanem, hogy legyen egy stabil „visszatérési pontunk” a regenerációba, hiszen ha tartósan a készenléti állapotban ragadunk, az hosszú távon anyagcserezavarokhoz, szív-érrendszeri problémákhoz és felborult étkezési mintákhoz vezethet.
Ebben sokat segíthet a bolygóideg támogatása, például tudatos légzéssel, lassítással vagy olyan napi rutinokkal, amelyek visszahozzák a szervezetet ebbe a nyugodtabb, szabályozottabb működésbe.
Mi válthatja ki a krónikus stresszt?
Mindenkinek máshol van az az ingerküszöbe: lehet, hogy valakinél például a közösségi média görgetése is képes kiváltani ilyen stimuláló ingert, valakinél kevésbé, de az tény, hogy az online és a minket körülvevő világban is akkora a zaj, hogy az önmagában is gerjeszthet krónikus stresszállapotot. Lehet, hogy egy idő után már fel sem tűnik és nem is érezzük annyira aktívnak a stresszt, de a jelenlétét az alvási nehézségek is mutathatják. A ciklusproblémák vagy az inzulinrezisztencia is lehet egy következménye, főleg, ha több tényező is összeadódik.
https://pulzus.hvg.hu/egeszseg/20260322_kronikus-stressz-kieges-osszeomlas-idegrendszer-longevity
Térjünk egy kicsit vissza a bolygóidegre: többek között ez is egy olyan téma lesz, amivel bővebben foglalkozol majd a Pulzus hasábjain. Mi az, amit elöljáróban elmondanál erről az olvasóknak?
A bolygóideg a tízes számú agyideg, ami összeköti az agyat a szerveink jelentős részével, többek között a bélrendszert is. Aki tartósan stresszterhelt, túlstimulált állapotban él, annál a bolygóideg tónusa csökkenhet és a bélrendszer stresszre adott válasza érzékenyebbé válhat, emiatt gyakran jelentkezhetnek különféle bélpanaszok. Ha viszont bizonyos gyakorlatokkal támogatjuk és aktiváljuk a bolygóideg működését, könnyebben átkapcsolhatunk a nyugalmi, paraszimpatikus állapotba, amiben az emésztés és az anyagcsere-folyamatok is hatékonyabban tudnak működni. De lesz szó a GLP-1-ről mint longevity-hormonról és arról, miként támogathatjuk a táplálkozás útján, természetesen. Emellett arról is, hogy a longevity területén miért nem alkalmazhatók egy az egyben a férfi adatok a női szervezetre, hogyan függ össze ezzel a ciklus, a perimenopauza és a vasháztartás – utóbbihoz kapcsolódóan arról is írok, hogy miért alulértékelt marker a ferritin, illetve melyek a krónikus kalóriamegvonás és a böjt árnyoldalai, mi a bélflóra, a mikrobiom szerepe, mit jelent az úgynevezett metabolikus flexibilitás, hogyan működik az izom mint hormonálisan aktív szerv, vagy hogy miként jelentkezhetnek az ösztrogénlebontás problémái.
Nyitóképünkön Győző-Molnár Anna – Fotó: Reviczky Zsolt
https://pulzus.hvg.hu/egeszseg/20260320_feherje-protein-bevitel-edzes-sport-mozgas-izom-taplalek-kiegeszito-egeszseg-dieta
