Betöltés...
A jó vagy kiemelkedő teljesítményhez szükség van némi stresszre, de ha túlságosan izgulunk, könnyen kialakulhat teljesítményszorongás. Milyen okai, tünetei és fázisai vannak ennek a lelkiállapotnak? Hogyan segít a leküzdésében az élsportolók mintája? Mit tanácsolhatunk az érettségizőknek és felvételizőknek, hogy ne aggódjanak túlzottan a kemény vizsgáktól? És mi köze mindennek a Covid alatti kenyérsütéshez?
A perspektívaváltás pszichológiai háttere az átkeretezés jelenségében rejlik, amelynek során új jelentést tulajdonítunk a körülöttünk lévő eseményeknek. Bár a körülmények ritkán irányíthatók, belső világunk és hozzáállásunk rajtunk múlik.
Kutatásai során Kelly McGonigal amerikai egészségpszichológus rájött, hogy tévedett. Hosszú ideig tévesen démonizálta a stresszt. Amivel szerinte nem leszámolni kell, hanem megszelídíteni.
Téved, aki azt gondolja, hogy manapság azért eszünk, mert éhesek vagyunk. Ez a legritkább.
A sokak által (legalább hírből) ismert bulimia, anorexia vagy túlevés mellett akad pár ritkább, étkezéssel kapcsolatos anomália, amelyek legalább olyan kellemetlenül érinthetik a tőlük szenvedőket.
Az egyik emlékezetes reklámban az elfoglalt üzletasszony mindig rohan, épp csak bekap valamit – míg a menetrendszerűen fellépő gyomorproblémák miatt végre megvilágosul, és megfelelő bélflórát tartalmazó joghurt fogyasztásával billenti helyre belső állapotait. A kapkodás és a rendszertelenség tényleg nem válnak előnyére a szervezetünknek, de a napközbeni étkezés megtervezése, összeállítása valóban nem egyszerű feladat.
Az elviselhetetlen lelki fájdalomban, amit néha érzünk, megérinthet minket a halál szele. Elhessegetés és tagadás helyett szembe is nézhetünk az érzéssel. Tanulhatunk, fejlődhetünk általa, sőt a változásunk záloga lehet.
A krízis, a válság az ember személyiségfejlődésének nélkülözhetetlen eleme, a visszatérése törvényszerű. Előfordulhat azonban, hogy egész életünk válságban zajlik.
Amikor változás történik az életünkben, sokféleképpen reagálhatunk. Legtöbbször nem is sejtjük, hogy reakciónkat többek között meghatározhatja születésünk milyensége.
Carpe diem! Élj a mának! – halljuk sokszor a jelenkor egyik mottóját. A hedonizmus jó dolog, a carpe diem is. De csak akkor, ha elhelyezhető a személyes történelmi idősíkba, ha a jelen mellett megjelenik a múlt és a jövő is.
Hol húzódik a határ gyermekkor és felnőttkor között? Mit akar a nagykamasz és mire vágyik a szülő ebben az életszakaszban? Mire van valójában szüksége a szülőből (szülőtől) a felnőtté váló gyerekének? Hogyan alakulhat ki viszonylag harmonikus felnőtt-felnőtt viszony szülő és gyerek között? Ezekre a kérdésekre is kerestük a választ Szél Dávid tanácsadó szakpszichológus segítségével a most hétvégén esedékes gyermeknap előtt.
Sokszor varázslatnak tűnik, hogy a hétköznapok forgatagában egy párkapcsolat, és benne mi magunk, egyensúlyban legyen. Pedig nem kell hozzá titkos összetevő. Nézzük, mi szükséges hozzá.
Felnőtt vajon ez az ember? Sokszor tesszük fel ezt a kérdést, amikor látjuk, milyen önsorsrontó döntéseket hoz valaki, vagy nem tudja a szükséges lépést megtenni. És sorolhatjuk tovább az élethelyzeteket. Olykor a szülő–gyermek kapocsban rejlik a megoldás kulcsa.
Izgalmas életutak, a tudományon keresztül emancipálódó női értelmiség és az emberarcú egészségügy is szóba került a HVG Könyvek kiadó új pszichológiatörténeti kötetének bemutatóján az Ünnepi Könyvhéten. A 21 magyar pszichológus, aki forradalmasította a pszichológiát című összeállítás szerkesztői arról is beszéltek, ki analizálta Al Caponét és mennyiben „magyar” a transzgenerációs trauma elmélete.
A „belső gyermek” énünk gyermeki része, aki boldog és kreatív is lehet, de a kicsi korban megtapasztalt traumákat, hiányokat is hordozhatja. A vele folytatott munka feltétele a tapasztalt, szakértő segítő.
A pszichológiának ez a szakterülete messze túlmutat a teljesítmények és a versenyek világán – többek között ez volt az egyik üzenete a napokban megjelent, Sportpszichológia – Útmutató a kiemelkedő teljesítményhez című könyv bemutató eseményének.
A mesékben az elindulás jelenti a kimozdulást a komfortzónánkból, a sárkányok gyakran saját félelmeink, amit meg kell szelídítenünk, a cél pedig az önmegvalósításunkat szimbolizálja. Az útra különösen fontos az otthon elkészített, hamuban sült pogácsát vinnünk, amely az erőforrásainkat jelképezi. Apák napja alkalmából megnéztük, milyen útravalót adhatnak az apák gyermekeiknek.
Sok szülő mostanában próbálja véglegesíteni a család nyári programjait, és szembesül ennek lelki terheivel. Miként lehet megfelelni a több szintű elvárásoknak? Nyáron is szükség van keretekre, napi rutinra, vagy ilyenkor nyugodtan a lovak közé lehet dobni a gyeplőt? Hagyhatja-e parttalanul telefonozni a gyereket? És mi az, amit még egy szerény anyagi körülmények között élő családnak is biztosítani kell a gyerekének a pszichés jólléthez?
Ha a manapság divatos pszichológia témájában olvasunk, előadásokat hallgatunk, érdemes tudnunk, hogy számos gondolat, elmélet magyar pszichológusoktól, pszichiáterektől származik. Erről szól egy új kötet, amelynek bemutatója és a hozzá kapcsolódó beszélgetés az Ünnepi Könyvhéten lesz látható.
„A kapcsolat gyógyít” – így szól Feldmár András pszichológiai alaptézise. A Kanadában élő pszichoterapeuta sokak szerint megosztó nézetei és több mint fél évszázados munkássága esszenciájával találkozhat a néző egy új, róla készült portréfilmben.
